Egy hatalmas tintahal életében először rögzítették természetes környezetében, ami rendkívüli esemény a tudományos közösség számára. A 30 centiméter hosszú fiatal példányt a Dél-Sandwich-szigetek közelében, 600 méter mélységben sikerült lencsevégre kapni, a dél-atlanti óceán vizeiben. A felvételt egy tudóscsoport készítette, amelyet az Essexi Egyetem szakembere vezetett, a felvételi akció pedig márciusban zajlott le, egy 35 napos küldetés részeként, amelynek célja új tengeri élőlények felkutatása volt.
A szakértők úgy vélik, hogy a hatalmas tintahal akár 7 méter hosszúra is megnőhet, és súlya elérheti az 500 kilogrammot is, ezzel őt teszi a Föld legnagyobb gerinctelen állatává. Érdekes egybeesés, hogy a tintahal felfedezésének 100. évfordulóján sikerült rögzíteni a felvételt. A Schmidt Ocean Institute Falkor (too) nevű hajójának legénysége egy távirányítású járművet használt a példány megfigyelésére. Dr. Michelle Taylor, az Essexi Egyetem vezető tudósa elmondta, hogy a csapat kezdetben nem volt biztos abban, hogy mit is látnak, de a tintahal annyira szép és szokatlan volt, hogy mindenképp érdemesnek tartották a felvétel készítésére.
A felvételt Dr. Kat Bolstad ellenőrizte, aki kiemelte, hogy korábbi tintahal találkozások többsége általában a bálnák és tengeri madarak gyomrában található maradványokkal zajlott. „Izgalmas látni az első, természetes környezetben készült felvételt egy fiatal hatalmas tintahallal, és megható belegondolni, hogy ezek az élőlények nincsenek is tudatában az emberi létezésnek” – tette hozzá. A hatalmas tintahal életciklusáról nagyon keveset tudunk, de azt tudni lehet, hogy a fiatal példányok átlátszó megjelenése idővel eltűnik. A faj másik megkülönböztető jellemzője, hogy nyolc karjának közepén kampók találhatóak. Korábban már rögzítették elpusztult felnőtt példányok felvételét horgászat során, de élő példányt még soha nem láttak ilyen mélységben.
A Természettudományi Múzeum arra figyelmeztetett, hogy nehéz megbecsülni a hatalmas tintahal globális populációját. 2022-ben az intézmény azt nyilatkozta, hogy a megfigyelések hiánya miatt „még ma is ez a hatalmas gerinctelen állat a legendák és a valóság határvonalán egyensúlyozik”. A tudósok emellett januárban a glaciális üveg tintahalról is készítettek felvételt először. „Két különböző tintahal első megfigyelése egymást követő expedíciókon figyelemre méltó, és jól mutatja, mennyire keveset láttunk a déli óceán csodálatos lakóiból” – tette hozzá Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója. „Ezek a felejthetetlen pillanatok továbbra is emlékeztetnek minket arra, hogy az óceán tele van még megoldásra váró rejtélyekkel.”
Ezek az események nemcsak a tudományos közösség számára izgalmasak, hanem szélesebb körben is felhívják a figyelmet a tengeri élővilág fontosságára. Az Essexi Egyetem célja, hogy a korszerű technológiák, mint például a mesterséges intelligencia révén, a tengeri élővilág védelmének élvonalában álljon. A Chichester-től a Camber Sands-ig terjedő területen a tengeri környezet javítására irányuló programok is folyamatban vannak, amelyek célja a tengeri madarak élelmiszerforrásaként szolgáló homokhalak védelme. A Convex Seascape Survey megállapította, hogy az atlanti tőkehal, mint sok más halfaj, jelentős túlhalászás áldozataként került a figyelem középpontjába. Az ilyen kezdeményezések szükségessége egyre nyilvánvalóbbá válik, ahogy a tudományos közösség egyre jobban megérti a tengeri ökoszisztémák komplexitását és fontosságát.
