A tudósok szerint a tengervíz színének finom eltérései lehetővé teszik számukra, hogy az Antarktiszon élő apró, ám rendkívül fontos tengeri élőlényeket, a krilleket, a világűrből számolják meg. Az új kutatási erőfeszítés középpontjában az Antarktiszi krill áll, amely csupán néhány centiméter hosszú, és a bolygónk egyik leggyakoribb és legfontosabb állata. Ezek a kis lények táplálékául szolgálnak a tengeri élővilág számos képviselőjének, beleértve a bálnákat, pingvineket, fókákat és tengeri madarakat. Azonban a természetvédelmi tudósok aggódnak amiatt, hogy a halászat és a klímaváltozás kedvezőtlen hatással lehet rájuk, és új módszerek kidolgozására van szükség a krillpopuláció monitorozására.
Rod Downie, a WWF-UK vezető sarkvidéki tanácsadója hangsúlyozta, hogy az Antarktiszi krill a Déli-óceán szuperhőse. „Kicsik, elfeledett hősök, akik hihetetlen tengeri életet táplálnak, de a klímaváltozás és a fenntarthatatlan halászat veszélybe sodorja őket” – mondta Downie. A Strathclyde Egyetem, a WWF és a Brit Antarktiszi Felmérés kutatói új módszert dolgoznak ki arra, hogy műholdak segítségével meghatározzák, hány krill él az Antarktisz körüli óceánban. A kutatás kulcsa abban rejlik, hogy a tengervíz mennyire képes elnyelni a fényt, ami a krillok számától függ.
Dr. Cait McCarry, a Strathclyde Egyetem kutatója nemrég tért vissza egy antarktiszi útról, ahol krilleket fogott, hogy megmérje ezt a hatást. „Kezdjük a tengervízzel, majd hozzáadunk egy krillet, és elvégezzük a mérést [hogy mennyi fényt nyel el a víz]” – magyarázta. „Ezután hozzáadunk egy másik krillet, és újabb mérést végzünk.” A krill sűrűségének és a tengervíz színének pontos elemzése lehetővé teszi a kutatók számára, hogy műholdas felvételek segítségével nyomon követhessék a krillpopulációt. A krill az egyik legnagyobb állatok, például a hatalmas bálnák tápláléka, amelyek több ezer kilométert vándorolnak, hogy az Antarktiszon táplálkozhassanak velük. Ezen kívül a krill egy egészséges óceán alapját képezi, és része egy jótékony ciklusnak: a bálnák krillet fogyasztanak, a krillek pedig mikroszkopikus növényeket esznek, amelyek a tengeri jégen élnek, és amelyek növekedésük során a bolygót melegítő szenet is elnyelnek.
Ahogy a globális felmelegedés miatt emelkednek az óceán hőmérsékletei, a természetvédelmi tudósok aggódnak, hogy ez a ciklus megzavarodhat, és a krill sebezhetővé válhat. Downie kifejtette, hogy sürgősen jobban kellene kezelni a halászatot és védeni a krill élőhelyeit egy tengeri védett területekből álló hálózat keretein belül. „Ez a projekt új eszközt adhat a kezünkbe, amely segíthet a krill védelmében és monitorozásában” – tette hozzá.
Ezek a kutatások nemcsak a krill megőrzésére irányulnak, hanem a tengeri ökoszisztémák védelmére is, hiszen a krill a tengeri tápláléklánc alapját képezi. Az Antarktiszi krill védelme tehát nem csupán a kis méretük miatt fontos, hanem mert közvetlen hatással van a tengeri élővilág sok más képviselőjére is. A kutatók remélik, hogy a műholdas megfigyelés lehetővé teszi számukra, hogy a jövőben jobban megértsék a krillpopuláció dinamikáját, és így hatékonyabb intézkedéseket hozhassanak az Antarktisz körüli tengeri élőhelyek védelme érdekében.
