2024 októberében a brit kormány bejelentette, hogy leállítja az A1-es autópálya egy szakaszának szélesítésére vonatkozó projektet Északumberlandben. A döntés váratlan volt, hiszen a Nemzeti Autópálya Ügynökség már több mint 4 millió fontot költött el a területén található házak és földterületek megvásárlására. Az érintett családok, köztük egy pár, akiknek költözniük kellett Cumbria megyébe, arról számoltak be, hogy „átéltek egy poklot”, miközben látták ingatlanjaikat „romlani”, amiért a kormány végül elvetette a projektet.
Melanie Wensby-Scott és férje, Julian a Northgate House-ból költöztek el, amely nem messze Morpeth városától található. Melanie elmondta, hogy a költözés napján, miközben még a porszívót használta, a kivitelezők megérkeztek, hogy bedeszkázzák az ablakokat és kicseréljék a zárakat. „Olyan érzésem volt, mintha kilakoltattak volna minket” – mesélte. A pár 2009-ben vásárolta meg a házat, amelyhez nagy terveik voltak, többek között új konyha és fürdőszobák építése, valamint egy télikert kialakítása. Azonban 2014-ben David Cameron akkori miniszterelnök bejelentette, hogy a 13 mérföldes A1-es szakaszt kétszeresíteni kívánják, amelynek következtében a házuk a kijelölt útvonalba került. „Amikor először megkerestek minket, azt mondtam, hogy nem szeretnék elköltözni, de azt mondták, hogy nincs más választásom” – tette hozzá Melanie.
A projekt néhány évig leállt, de végül 2024 májusában Rishi Sunak kormánya jóváhagyta a fejlesztési engedélyt, amely lehetővé tette a projekt folytatását. Két hónappal később azonban a Munkáspárt visszanyerte a hatalmat, és 2024 októberében leállította a projektet, mondván, hogy „nehéz döntéseket” kellett hozniuk a nem finanszírozott vagy megfizethetetlen közlekedési tervekről. Melanie Wensby-Scott így reagált a hírre: „Amikor meghallottam, csak azt gondoltam, hogy ‘Úristen, mindez semmiért volt’.” Az ingatlanuk most romokban hever, és Melanie szerint sajnálatos, hogy egykor gyönyörű házuk így tönkrement.
A tervezet végén, a javasolt útvonal másik végén éltek Felicity és James Hester az East Cottage-ban, a Rock falu közelében. Számukra ideális hely volt, hiszen lovaik számára istálló és legelő is volt, de hamarosan kiderült, hogy a buldózerek az ő területük felé is tartanak. „Borzasztó volt” – mondta Mrs. Hester. „Négy vagy öt év rettenetes poklát éltük át, miközben próbáltunk új helyet találni, de az ingatlanpiac miatt nem tudtunk megfelelő helyet találni, ezért Cumbria megyébe kellett költöznünk. Most pedig két órányira vagyunk az összes barátunktól.”
Charlton Mires, a Beal család 1904 óta lakott 200 éves farmházát is el kell bontani a közlekedési fejlesztések miatt. Martin Beal, a család tagja, a ház elvesztését „nagyon fájdalmasnak” nevezte. „Úgy éreztem, hogy valahogy cserbenhagytam a családomat, mert nem tudtam megmenteni az otthonunkat” – mondta. A BBC által benyújtott információszabadsági kérelem szerint a projekt leállításáig már több mint 68 millió fontot költöttek el, és a költségek havonta csaknem 30 ezer fonttal nőttek. Ennek részben az az oka, hogy a Nemzeti Autópálya Ügynökség köteles biztosítást és ingatlanadókat fizetni az üres ingatlanok után, beleértve az üres házakra vonatkozó prémiumot is.
Louis Fell, a Hester és Beal családokat képviselő ingatlanügynök a helyzetet „káosznak” nevezte. „Tudom, hogy a Nemzeti Autópálya nem hozta meg a döntést a projekt leállításáról, de szükségük van egy stratégiára az ingatlanok jövőjével kapcsolatban, talán érdemes lenne felújítani őket, és fiatal családoknak kiadni” – mondta. Az üresen álló ingatlanok romlása szerinte pénzpazarlás, és nem tesz jót a turisták által kedvelt területnek sem.
A Nemzeti Autópálya Ügynökség korábban azt nyilatkozta, hogy „szimpatikus” a Beal család helyzetével, és figyelemmel kísérik a projekteken elköltött pénzeket, hogy tanuljanak a tapasztalatokból, és javítsák a folyamatokat a jövőbeli közlekedési fejlesztések során. Jelenleg a megvásárolt ingatlanokat a fenntartási szerződőjük biztosítja, amíg a jövőbeni stratégiát véglegesítik.
A Crichel Down szabályok értelmében az ilyen helyzetekben az ingatlanokat vissza kell ajánlani a korábbi tulajdonosoknak, de mindhárom család elmondta, hogy nem szeretnének visszatérni olyan otthonokba, amelyek évek óta üresen állnak. Martin Beal elmondása szerint volt otthona „tele van penészesedéssel és romlik”. Jelenleg új farmház építésére kapott engedélyt a közelben, de mivel az közvetlenül helyettesíti a Charlton Mires-t, a tervezési előírások miatt az eredeti farmházat el kell bontani, a költségek pedig a becslések szerint 100 ezer fontot tesznek ki az adófizetők számára. „Ez a ház 200 éve áll, gyönyörű épület. Teljesen abszurd, hogy semmiért le kell bontani” – zárta gondolatait Beal, hangsúlyozva a családja által átélt nehézségeket és a projektre elköltött pénz pazarlását.
