Karácsony estéjén egy autonóm űrhajó, a NASA Parker Solar Probe, rekordot döntött, amikor a Nap mellett elhaladva az ember által készített tárgyak közül a legközelebb került a csillaghoz. Az űrszonda célja, hogy többet tudjon meg a Napról, és annak hatásáról a Földön tapasztalható űridőjárásra. Ez a történelem egyik mérföldköve volt, amelyben a gép önállóan végezte el az előre programozott feladatait, anélkül hogy bármilyen kapcsolatba lépett volna a Földdel. Az elmúlt hat évtized során számos robotikus szondát küldtek az űrbe, amelyek olyan helyeket értek el, ahová emberek nem tudtak volna eljutni. A Parker Solar Probe 10 napos repülése során 1000 Celsius-fokos hőmérsékletekkel találkozott. A robotikus űrhajók sikeres működése, egybeesve az új, fejlett mesterséges intelligencia fejlődésével, felveti a kérdést, hogy milyen szerepet játszhatnak az emberek a jövőbeli űrkutatásban.
Lord Martin Rees, az Egyesült Királyság csillagásza, úgy véli, hogy a robotok gyors fejlődése miatt egyre kevesebb szükség van az emberi űrhajósokra. „A robotok gyorsan fejlődnek, és az emberi küldetések szükségessége egyre gyengébb” – mondta. Szerinte az emberek űrbe küldésének egyetlen indoka a kalandvágy, amelyet inkább magánfinanszírozásból kellene fedezni. Andrew Coates, a University College London fizikusa is egyetért vele, mondván, hogy a robotok sokkal messzebbre képesek eljutni és több feladatot elvégezni, ami költséghatékonyabb megoldás. Ahogy a mesterséges intelligencia fejlődik, úgy a robotok is egyre okosabbá válnak.
A kérdés azonban, hogy mit jelent ez a jövőbeli űrhajós generációk számára? Az eddigi robotikus űrhajók minden bolygót meglátogattak a Naprendszerben, de az emberek eddig csak két helyre jutottak el: a Föld körüli pályára és a Holdra. Összesen körülbelül 700 ember járt eddig az űrben, kezdve az első űrhajóssal, Jurij Gagarinnal 1961-ben. A legtöbben alacsonyabb pályán, vagyis a Föld körüli pályán keringtek, vagy rövid időre elhagyták az atmoszférát.
Dr. Kelly Weinersmith, a Rice Egyetem biológusa, úgy véli, hogy a presztízs mindig is motivációt ad az emberek űrbe küldésére, mivel ez a politikai rendszerek hatékonyságát hirdeti. Az emberi jelenlét nemcsak a tudományos kutatások miatt fontos, hanem inspiráló hatása is van a Földön élőkre. A robotok hasznosak lehetnek a tudományos kutatásokban, mivel képesek olyan helyekre eljutni, ahol az emberek nem tudnak, és ott különféle műszerekkel végezhetnek méréseket.
Míg a robotok lassúak és módszeresek, az emberek sokkal rugalmasabbak, de az űrben való élet fenntartása költséges és nehézkes feladat. A NASA által kifejlesztett humanoid robotok, mint például a Valkyrie, új lehetőségeket kínálnak, mivel fizikai képességeikben közelebb állnak az emberekhez, és képesek elvégezni azokat a feladatokat, amelyeket korábban csak az űrhajósok végeztek.
A NASA Curiosity roverje például már most is képes önállóan végezni tudományos feladatokat, anélkül hogy emberi irányításra lenne szüksége. Azonban a robotok teljesítménye korlátozott, és lassúságuk miatt nem tudják kiváltani az emberek inspiráló hatását.
Bár a NASA és más űrügynökségek, mint például a kínai űrügynökség, tervezi, hogy embereket küldjenek a Holdra, Elon Musk, a SpaceX vezérigazgatója, a Mars kolonizálására összpontosít, remélve, hogy 20 éven belül egymillió ember élhet majd ott.
A jövő űrkutatása valószínűleg a robotok és az emberek együttműködésén alapul, ahol a robotok segíthetnek az embereknek, de nem helyettesíthetik őket. Az emberi jelenlét inspiráló hatása megkérdőjelezhetetlen, és a jövőbeli felfedezések során valószínű, hogy az emberek továbbra is kis lépésekkel, de a robotok nyomdokain haladnak előre a kozmosz felé.
