Nimra, a tizenhat éves lány, egy reggel egyedül állt a háza előtt, amikor az indiai rakéták, amelyek nemrégiben felébresztették, a mecsetre hullottak, mindössze néhány méterre az otthonától, a Pakisztán által irányított Kasmír területén. Az egyik rakéta letépte a mecset minaretjét, de Nimra nem is vette észre, hogy őt is eltalálta a robbanás, hiszen a mellkasán érezte a fájdalmat. Amikor végül eljutott a nagynénje házába, ahol viszonylagos biztonságra leltek, valaki felkapcsolta a telefonján a zseblámpát. „A nagynéném felkiáltott, mert vér volt a ruhámon. Eredetileg rózsaszín és fehér volt, de most már vörösre ázott. Ezt korábban nem is láttam,” mesélte később. A fájdalom és a félelem közepette, miközben futottak, Nimra folyamatosan a mellkasán tartotta a kezét, nem akarta elengedni, mert attól félt, hogy minden, ami bent van, ki fog jönni. Később kiderült, hogy egy shrapnel darab fúródott a szíve közelébe.
Eközben Poonch városában, az indiai-adminisztrálta Kasmírban egy másik család próbálta elkerülni a Pakisztán által indított tüzérségi támadásokat, amelyek válaszul érkeztek India rakétacsapásaira. MN Sudhan, 72 éves férfi, aki szemtanúja volt a történteknek, így emlékezett: „Amikor elkezdődött a lövöldözés, mindenki futni kezdett az életéért – a gyerekek rémülten kapaszkodtak a szüleikbe.” Az ő családjuk is menekülni próbált, de mindössze tíz perccel azután, hogy útnak indultak, egy gránát a közelükben landolt, és a robbanás következtében Sudhan unokája, a 13 éves Vihaan, azonnal meghalt. „A jövőnk ott és akkor összedőlt,” mondta Sudhan fájdalmát kifejezve. „Két háborút láttam India és Pakisztán között, de soha életemben nem tapasztaltam ilyen intenzív tüzérségi támadást.”
Nimra és Vihaan az évek óta tartó konfliktus legvéresebb támadásaiban vettek részt, amely a világ két nukleáris nagyhatalma, India és Pakisztán között zajlik. Mindkét ország adminisztrálja a himalájai régió egy részét, de teljes egészében igényt tart rá. Mindkét kormány tagadja, hogy civileket céloznának, de a BBC tudósítói a térségben olyan családokkal beszélgettek, akik a támadások áldozatai lettek. Nimra sérülését az indiai kormányzat fegyveres válaszának részeként hajtották végre, amely a hónap elején történt merénylet után következett, amely 26 ember halálát okozta, többségük indiai turista volt. A rendőrség azt állította, hogy a merénylők között legalább két pakisztáni állampolgár is volt. Pakisztán kérte Indiát, hogy szolgáltassanak bizonyítékokat erről, és független vizsgálatot követelt, hogy kiderüljön, ki állt a támadás mögött.
A következő négy napban a két ország között folytatott tüzérségi és drónos támadások egyre fokozódtak, és a helyzet a katonai bázisok rakétatámadásához vezetett, ami háborús konfliktushoz is vezethetett volna. Végül, 10-én, a szakszerűen közvetített tűzszünet az Egyesült Államok és más nemzetközi szereplők közvetítésével megakadályozta a további eszkalációt. A Line of Control (LoC) mindkét oldalán lévő családok arról számoltak be, hogy szeretteik életüket vesztették és vagyonuk megsemmisült. Az indiai oldalon legalább 16 halálesetet jelentettek, míg Pakisztán 40 civil halálát állította, bár nem világos, hogy ezek közül hányat okozott közvetlenül a tüzérségi tűz.
Az indiai kormányzat körében a konfliktus intenszifikálódásával kezdetben örömteli hangulat uralkodott. Az indiai rakétatámadások, amelyek célpontjai között szerepelt a pakisztáni-adminisztrálta Kasmírban található Bilal mecset is, sikeresnek bizonyultak. „A támadások nem korlátozódtak pakisztáni-adminisztrálta Kasmírra vagy a Line of Control mentén. Mélyen behatoltunk – még a pakisztáni Punjab területére is,” nyilatkozta egy indiai kormányzati forrás. Azonban a pakisztáni hadsereg felkészült volt, mivel a pakisztáni kormány már korábban jelezte, hogy támadásra számítanak.
A konfliktus során rendre hallani lehetett a civilek panaszait, akik úgy érezték, hogy a kormányzatok nem tudják megvédeni őket. Az emberek, mint Sudhan, úgy érezték, hogy a figyelmeztetések és menekülési lehetőségek hiányában képtelenek voltak felkészülni a támadásokra. A helyzet, amely a közelmúltban még viszonylag békés volt a térségben, most újra a háború szélére sodorta a két országot, és az emberek életét gyökeresen megváltoztatta. A fegyveres konfliktus következményei nemcsak a fizikai sebekben, hanem a lelki traumákban is megnyilvánulnak, ahogy a helyiek megpróbálják feldolgozni a történteket.
