A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös, állandóan mosolygó mexikói axolotl, újra virágzásnak indult, miután mesterséges vizes élőhelyekre engedték. Tudósok egy csoportja, akik a mexikói axolotl megmentésén dolgoznak, megállapították, hogy a fogságban nevelt axolotlok sikeresen alkalmazkodtak az új környezetükhöz. A kutatás eredményei reményt adnak a faj hosszú távú jövőjére, hiszen az axolotlok a kihalás szélére kerültek, és a szakértők szerint ez a felfedezés lehetőséget jelent a populáció helyreállítására.
A kutatás során tizennyolc, fogságban tenyésztett axolotlt engedtek szabadon Mexikóváros közelében, helyreállított és mesterséges vizes élőhelyeken. A kutatók rádiókövetőket szereltek az állatokra, és megfigyelték, hogy mindkét helyszínen sikeresen túléltek és táplálkoztak, sőt, még gyarapodtak is. Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Egyetem vezető kutatója, elmondta, hogy ez egy „lenyűgöző eredmény”. Az eredmények a PLoS One tudományos folyóiratban jelentek meg, és a kutatók úgy vélik, hogy az axolotl visszahozható a természetes élőhelyére.
A Xochimilco vizei, amelyeket hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok formáltak és a hegyekből érkező forrásvizek tápláltak, valaha tele voltak ezzel a különleges kétéltűvel. Azonban Mexikóváros folyamatos terjeszkedése, a városiasodás, a szennyezés és más nyomások miatt az axolotlok a kihalás szélére kerültek. Néhány becslés szerint a vadon élő axolotlok száma mindössze ötvenre csökkent. „Ha elveszítjük ezt a fajt, részben elveszítjük a mexikói identitásunkat is” – figyelmeztetett Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem társkutatója. Az axolotl nem csupán egy állat, hanem egy ikon is; az azték legendák szerint a lény egy isten, a tűz és a villám azték istene, Xolotl, aki szalamandrává öltözött.
A kutatók célja, hogy helyreállítsák a vizes élőhelyeket, és rekonstrukciós projekteket indítsanak, amelyek segíthetnek a faj populációjának növelésében. A kutatás során helyi gazdálkodókkal és önkéntesekkel együttműködve „menedékhelyeket” hoztak létre az axolotlok számára. Természetes vízszűrő rendszereket telepítettek, hogy megtisztítsák a vizet, mielőtt a fogságban nevelt állatokat két különböző helyszínen, egy Xochimilco-i és egy elhagyott kőbányában engedték szabadon, amely az évek során mesterséges vizes élőhellyé alakult.
A kutatók örömmel számoltak be arról, hogy minden egyes axolotl túlélte az elengedést. „Az elképesztő hír az, hogy mindannyian életben maradtak” – mondta Dr. Ramos a BBC Newsnak. „Sőt, azok, akiket visszafogtunk, súlyt is nyertek, tehát táplálkoznak.” A megfigyelések érdekes betekintést nyújtottak az axolotl viselkedésébe is; kiderült, hogy egyesek többször együtt töltik az időt egy másik egyed társaságában, mintha barátságokat kötnének.
Ironikus módon ezek a vonzó szalamandrák a világ laboratóriumaiban és akváriumaiban több százezer példányban találhatók meg. A faj biológiai szempontból is lenyűgöző, hiszen képes bármely testrészét regenerálni, amely megsérült vagy elveszett. Jelenleg kutatások folynak annak megértésére, hogy ezt a képességet orvosi célokra hogyan lehetne hasznosítani. Ugyanakkor Mexikóváros zavaros vizes élőhelyein még rengeteg munkát kell végezni a környezet helyreállítása érdekében, hogy az őshonos axolotl populációja újra megerősödhessen. Dr. Ramos hangsúlyozta, hogy világszerte sok állat elveszíti élőhelyét, és bár a helyreállítási projektek nem könnyűek, megvalósíthatók, ha elegendő számú ember összefog. „Nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy valaki részt vegyen – mindenkinek van lehetősége segíteni.”
