Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság között nemrégiben létrejött megállapodás keretében az USA vállalta, hogy csökkenti az importtarifákat egyes brit autókra, valamint megengedi a bizonyos mennyiségű acél és alumínium vámmentes behozatalát az országba. Ez a megállapodás enyhülést jelent a brit ipar számára, különösen azoknak a szektoroknak, amelyek érintettek voltak Donald Trump elnök által januárban bevezetett új tarifákban. Fontos azonban megemlíteni, hogy az Egyesült Államok még mindig 10%-os vámot tart fenn a brit áruk többségére, ami azt jelenti, hogy a megállapodás nem hozott áttörő változást a két ország közötti kereskedelmi viszonyokban, legalábbis a szakértők véleménye szerint.
A bejelentés a két ország vezetői által jelentős lépésként lett értékelve, de a részletek hiánya miatt sokan kételkednek a megállapodás valódi hatásában. Sir Keir Starmer, a brit Munkáspárt vezetője a Jaguar Land Rover gyárából nyilatkozva „fantasztikus platformnak” nevezte az egyezséget, amely szerinte védelmet nyújt a brit üzletek és munkavállalók számára, különösen az autógyártás és az acélipar területén. Hozzátette, hogy „az Egyesült Királyságnak nincs nagyobb szövetségese, mint az Egyesült Államok”. Trump az Egyesült Államokban „nagy üzletnek” nevezte a megállapodást, és visszautasította a kritikákat, amelyek szerint túlértékelte annak jelentőségét.
A megállapodás értelmében az Egyesült Államok csökkenti az autókra vonatkozó importadót, amelyet Trump korábban 25%-ra emelt, 10%-ra 100,000 autó esetében évente. Ez különösen kedvező a prémium autógyártók, például a Jaguar Land Rover és a Rolls Royce számára, de a jövőbeni növekedést korlátozhatja, mivel ez a mennyiség nagyjából megfelel annak, amit az Egyesült Királyság tavaly exportált. Az üzleti szektor vezetői, mint például Jonathan Reynolds, a brit üzleti miniszter, aggodalmukat fejezték ki, miszerint a brit autógyárak komoly munkahelyeket veszíthettek volna, ha nem születik meg ez a megállapodás.
A steel és alumínium tarifák, amelyeket Trump az idén 25%-ra emelt, szintén csökkentésre kerültek. A brit kormány tájékoztatása szerint az Egyesült Államok a korábban meglévő kvóták rendszerét állítja vissza. Emellett a két ország egyaránt 13,000 tonna marhahús importjára vonatkozó kvótát állapított meg, amely jelentős növekedést jelent a korábbi 20%-os vámok mellett, amelyek 1,000 tonnára korlátozták az importot.
Összességében az Egyesült Államok a megállapodás révén 5 milliárd dolláros (3,8 milliárd font) „lehetőséget” lát az export növelésére, beleértve a 700 millió dolláros etanol és 250 millió dolláros egyéb mezőgazdasági termékek értékesítését is. A brit acélipar vezetői üdvözölték a megállapodást, mondván, hogy az „nagy megkönnyebbülést” jelent a szektor számára, míg más üzleti csoportok inkább óvatosak voltak. Duncan Edwards, a BritishAmerican Business vezérigazgatója kifejezte, hogy bár az új megállapodás jobb, mint a korábbi helyzet, még mindig nem éri el az öt héttel ezelőtti szintet.
Bár a Munkáspárt képviselői dicsérték a megállapodást, az ellenzéki pártok további részletek és parlamenti ellenőrzés iránt érdeklődtek. A Konzervatív Párt vezetője, Kemi Badenoch kritikusan nyilatkozott, szerinte a megállapodás azt jelenti, hogy az Egyesült Királyság csökkenti a vámtarifákat, míg az Egyesült Államok emeli azokat. A Liberális Demokraták szavazást kértek a megállapodásról, mondván, hogy a képviselők véleménye nélkül a közvélemény tiszteletben tartása hiányozna.
Egyes szakértők arra figyelmeztettek, hogy a megállapodás részletei még nem világosak, és a valódi hatások csak a későbbiekben derülnek ki. Az Egyesült Államok elnöke többször hangsúlyozta, hogy a gyógyszerek importjára vonatkozó tarifák emelése is a tervei között szerepel, így a brit kormány továbbra is szélesebb kereskedelmi megállapodásra törekszik az Egyesült Államokkal. A megállapodás azonban már most is jelentős diplomáciai eredménynek számít a brit kormány számára, hiszen a brit autóipar számára enyhülést hozhat a nehéz időkben.
