A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös, örökké mosolygó mexikói axolotl, megélénkült, miután mesterséges vizes élőhelyekre engedték szabadon a tudósok legújabb kutatása szerint. Ez a tanulmány reményt ad a jövő számára egy olyan faj esetében, amely a kihalás szélén állt. A kutatók 18 fogságban nevelt axolotlt engedtek szabadon egy Mexikóváros közelében helyreállított és mesterségesen létrehozott vizes élőhelyre. Az állatokat rádiókövetőkkel látták el, és megállapították, hogy „sikeresen túléltek és táplálkoztak mindkét helyszínen” – ráadásul még híztak is. Az Autonóm Baja California Egyetem vezető kutatója, Dr. Alejandra Ramos szerint ez lenyűgöző eredmény. A kutatás eredményei a PLoS One tudományos folyóiratban jelentek meg, és a kutatók azt sugallják, hogy az axolotl visszaállítható a természetes élőhelyére.
A Xochimilco vizei, amelyeket a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok alakítottak, és a hegyekből érkező forrásvíz táplált, egykor tele voltak ezekkel a kétéltűekkel. Azonban ahogy Mexikóváros terjeszkedett, az urbanizáció, a szennyezés és egyéb nyomások miatt az axolotl a kihalás szélére került, és egyes becslések szerint mindössze 50 példány maradt a vadonban. „Ha elveszítjük ezt a fajt, akkor a mexikói identitásunk egy részét is elveszítjük” – mondta Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem kutatója. Nem túlzás azt állítani, hogy az axolotl ikonikus jelentőségű. Az azték legenda szerint a lény egy isten, aki szalamandra formájában jelenik meg – az azték tűz- és villámtisztelő isten, Xolotl, aki szalamandraként rejtőzködik. „Ha képesek vagyunk helyreállítani ezt a vizes élőhelyet és visszaállítani az axolotl populációját egy több mint 20 millió fős városban, úgy érzem, hogy reménykedhetünk az emberiség jövőjében” – folytatta Dr. Zambrano.
A kutatók, hogy megalapozzák az állatok szabadon engedését, együttműködtek helyi gazdálkodókkal és önkéntesekkel, hogy vizes élőhely „menedékeket” hozzanak létre az axolotlok számára. Természetes szűrőrendszereket telepítettek a víz tisztítására. A tudósok két helyszínen engedték szabadon a fogságban nevelt állatokat – az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy elhagyott kőbányában, amely évtizedek alatt egy „mesterséges vizes élőhellyé” alakult. Minden állatot megjelöltek rádiókövető eszközzel. „A leglenyűgözőbb hír az, hogy mindegyikük túlélte” – mondta Dr. Ramos a BBC News-nak. „És nemcsak hogy túlélték, hanem azok, akiket visszafogtunk, híztak is – tehát vadásznak.” A nyomozás során érdekes betekintést nyertek az axolotl viselkedésébe is. „Azt tapasztaltuk, hogy egyesek a legtöbb időt egy másik egyed mellett töltik – mintha barátságokat alakítanának ki” – magyarázta Dr. Ramos.
Igen ironikus, hogy ezek a karizmatikus szalamandrák a világ laboratóriumaiban és házikedvencek akváriumaiban több százezer példányban megtalálhatók. A faj biológiai szempontból lenyűgöző, hiszen figyelemre méltó képességgel rendelkezik: bármely testrészét képes regenerálni, ha az megsérül vagy elveszik. Jelenleg kutatások folynak annak megértésére, hogy ez a képesség orvosi szempontból is hasznosítható lenne-e. Azonban Mexikó városának zavaros vizes élőhelyein még rengeteg munka vár a környezet helyreállítására, hogy esélyt adjanak a vad axolotloknak a regenerálódásra. „Sok állat elveszíti az élőhelyét világszerte” – figyelmeztetett Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok emberre van szükség.” Az önkéntességhez pedig nem szükséges tudósnak lenni; bárki segíthet a világ bármely pontján.
