Ha Donald Trump nevét említjük a kínai nagykereskedelmi piacokon és vásárokon, a legtöbben csak halk kuncogásra futják. Az Egyesült Államok elnöke és a 145%-os vámjai nem sok félelmet keltettek a kínai kereskedők között. Ezzel szemben egy online kínai nacionalista közösség alakult ki, amely gúnyos mémek sorozatát készítette, köztük olyan vírusszerű videókat és klipeket, amelyekben egy mesterséges intelligencia által generált Trump, JD Vance alelnök és Elon Musk látható, amint cipőket és iPhone-okat szerelnek össze. Kína nem úgy viselkedik, mint egy ország, amely gazdasági fájdalmaktól tart. Xi Jinping, Kína elnöke világossá tette, hogy Peking nem hátrál meg. „Több mint 70 éve Kína mindig is a saját erejére és kemény munkájára támaszkodott a fejlődés érdekében… sohasem támaszkodott senki ajándékaira, és nem fél semmiféle ésszerűtlen elnyomástól” – nyilatkozta a hónap elején.
Xi magabiztossága részben abból fakadhat, hogy Kína sokkal kevésbé függ az Egyesült Államoktól, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ugyanakkor Trump politikája és a vámemelések olyan nyomáspontra hatnak, amely már létezik Kína saját gyengélkedő gazdaságában. Az ingatlanválság, a növekvő munkahelyi bizonytalanság és az öregedő népesség miatt a kínai emberek egyszerűen nem költenek annyit, amennyit a kormány várna tőlük. Xi 2012-ben lépett hatalomra azzal az álmával, hogy megújítja Kínát. Most azonban ez az álom komoly próbára van téve – nem csupán az amerikai vámok által. A kérdés most az, hogy Trump vámjai elfojtják-e Xi gazdasági álmait, vagy képes lesz-e a meglévő akadályokat lehetőségekké alakítani.
Kína 1,4 milliárd fős népességével elvileg hatalmas belső piacot képvisel. A probléma azonban az, hogy az emberek nem tűnnek hajlandónak pénzt költeni, amíg az ország gazdasági kilátásai bizonytalanok. Ez nem a kereskedelmi háború következményeként alakult ki, hanem az ingatlanpiac összeomlása miatt. Számos kínai család az életük megtakarításait fektette be otthonaikba, hogy aztán lássák, ahogy az árak az utolsó öt évben drasztikusan csökkennek. A lakásfejlesztők továbbra is építkeztek, miközben a piac összeomlott. A szakértők úgy vélik, hogy Kína teljes népessége nem képes megtölteni az összes üres lakást az országban. A kínai statisztikai hivatal korábbi helyettes vezetője, He Keng két évvel ezelőtt elismerte, hogy a legextremebb becslések szerint most már három milliárd ember számára elegendő üres otthon áll rendelkezésre.
Ha bejárjuk a kínai tartományokat, láthatjuk, hogy sok üres projekt borítja a tájat – sorokban álló, üresen álló betonvázak, amelyeket „szellemvárosoknak” neveznek. Más ingatlanok berendezve várják a lakókat, a kertek szépen gondozottak, a függönyök az ablakok előtt lógnak, és a lakások új otthonok ígéretével teli látszanak. De csak éjszaka, amikor nincsenek fények, válik nyilvánvalóvá, hogy az apartmanok üresek. Egyszerűen nincs elég vásárló, hogy a megépített lakások iránt kereslet mutatkozzon. A kormány öt évvel ezelőtt lépett fel, hogy korlátozza a fejlesztők hitelfelvételi lehetőségeit, de a lakásárak csökkenésének és a fogyasztói bizalom csökkenésének kára már megtörtént. Elemzők a Reuters februári felmérése szerint idén 2,5%-os csökkenést várnak a lakásárakban.
A középosztálybeli kínai családokat nemcsak a lakásárak aggasztják. Aggódnak amiatt is, hogy a kormány képes lesz-e nyugdíjat biztosítani számukra – az elkövetkező évtizedben körülbelül 300 millió ember, akik jelenleg 50-60 évesek, elhagyja a kínai munkaerőpiacot. A kínai társadalomtudományi akadémia 2019-es becslése szerint a kormány nyugdíjalapja 2035-re kimerülhet. Aggodalmak merülnek fel azzal kapcsolatban is, hogy gyermekeik és unokáik munkát találhatnak, mivel a diplomás fiatalok milliói küzdenek a munkanélküliséggel. Az augusztusi hivatalos adatok szerint a 16 és 24 év közötti városi fiatalok körében a munkanélküliségi arány meghaladta az 20%-ot.
Kína nem képes egyszerűen átkapcsolni az amerikai exportokról a helyi vásárlókra. „A gazdaságra nehezedő nyomás miatt rövid távon valószínűtlen, hogy a belföldi fogyasztás jelentősen növekedni tudna” – mondja Nie Huihua professzor a Renmin Egyetemen. „Az exportokat belföldi kereslettel helyettesíteni időt igényel.” Zhao Minghao professzor, a Fudan Egyetem Amerikai Tanulmányok Központjának helyettes vezetője hozzáteszi: „Kína nem táplál magas elvárásokat a Trump-adminisztrációval folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban… A valódi csatatér Kína belső politikáinak, például a belföldi kereslet növelésének kiigazítása.” A kormány a gazdaság élénkítése érdekében milliárdokat jelentett be gyermekgondozási támogatásokra, a bérek növelésére és jobb fizetett szabadságra. Emellett egy 41 milliárd dolláros programot is bevezettek, amely kedvezményeket kínál a fogyasztói elektronikai cikkekre és elektromos járművekre, hogy ösztönözzék az embereket a költésre. Zhang Jun professzor, a Fudan Egyetem közgazdaságtani dékánja azonban úgy véli, hogy ez nem fenntartható. „Hosszú távú mechanizmusra van szükség” – mondja. „Növelnünk kell a lakosság rendelkezésre álló jövedelmét.”
Ez Xi számára sürgető. Az a jólét, amelyet 13 éve ígért, nem valósult meg. Xi tisztában van azzal is, hogy Kínának egy demotivált fiatal generációja van, amely aggódik a jövője miatt. Ez pedig nagyobb problémát jelenthet a Kommunista Párt számára: tüntetések vagy zavargások. A Freedom House Kína Ellenzéki Monitorának jelentése szerint az anyagi sérelmek által kiváltott tüntetések az utóbbi hónapokban meredeken megnövekedtek. Mivel minden tüntetést gyorsan elfojtanak és cenzúráznak a közösségi médiában, valószínűtlen, hogy ezek jelenleg komoly fenyegetést jelentsenek Xi számára. „Csak akkor, ha az ország jól teljesít és a nemzet jól él, akkor minden egyes ember is jól élhet” – mondta Xi 2012-ben. Ez az ígéret akkor hangzott el, amikor Kína gazdasági felemelkedése megállíthatatlannak tűnt. Most azonban a helyzet bizonytalanná vált.
Kína az elmúlt évtizedben hatalmas előrelépéseket tett a fogyasztói elektronika, az akkumulátorok,
