A tajvani Hong Fu Industrial Group talán nem annyira ismert világszerte, de ha az utcán járunk, valószínű, hogy a termékeik egyikét viseljük. A Hong Fu a világ második legnagyobb sportcipőgyártója, amely lábbeliket szállít a Nike, Converse, Adidas, Puma és más nagy márkák számára. Éves szinten körülbelül 200 millió pár sportcipőt gyártanak, így nem meglepő, hogy amikor a vállalat jelentős befektetést eszközölt az indiai piacon, a lábbeligyártó ipar figyelmét felkeltette. Jelenleg egy hatalmas gyár építésén dolgoznak Panapakkamban, Tamil Nadu államban, Dél-Indiában. Amikor a gyár teljes kapacitással működni kezd, várhatóan 25 millió pár cipőt gyártanak évente, és körülbelül 25 ezer embert fognak foglalkoztatni.
A projektnek indiai partnerei is vannak, köztük Aqeel Panaruna, a Florence Shoe Company elnöke, aki elmondta, hogy a nemzetközi piac telített, ezért a Hong Fu új lehetőségek után kutatott. Az indiai kormány is szeretné vonzani az ilyen befektetéseket, remélve, hogy ez javítja a lábbeligyártás színvonalát és növeli az exportot. Az ipar fellendítése érdekében tavaly augusztusban az Indiai Szabványügyi Hatóság (BIS) új minőségi szabályokat vezetett be az Indiában forgalmazott cipők számára. A szabványok értelmében például a felhasznált anyagoknak meg kell felelniük a szilárdsági és rugalmassági teszteknek. Sandeep Sharma, a lábbelipyarral foglalkozó újságíró és szakértő szerint ezek a BIS szabványok a piac „kitisztításáról” szólnak. „Túl sok alacsony minőségű termék árasztotta el a piacot, és a fogyasztóknak jobbat érdemelnek” – mondja.
Azonban sok indiai ember nem engedheti meg magának a neves márkák cipőit. Számukra egy hatalmas és bonyolult kiskereskedelmi hálózat áll rendelkezésre, amelyet a „nem szervezett szektor” néven ismerünk. Az alacsony árú termékeik becslések szerint a teljes lábbelipiac kétharmadát teszik ki. Ashok, aki nem akarta megosztani teljes nevét, a nem szervezett szektor tagjaként működik, és rengeteg cipőgyártó üzem működik Agra környékén. Ő úgy becsüli, hogy naponta körülbelül 200 ezer pár cipőt készítenek hasonló üzemek az indiai városban. „Sok fogyasztó, különösen a vidéki és alacsony jövedelmű városi területeken, inkább a helyi olcsó lábbeliket választja a márkás alternatívák helyett” – mondja. „A szervezett márkák sokszor nehezen tudják bővíteni a lábbelijük elérhetőségét a félvárosi és vidéki területeken, mert mi szolgáljuk ki őket.”
De hogyan hatnak az új kormányzati szabványok az olyan gyártókra, mint Ashok? „Ez bonyolult” – válaszolta Sharma. „Azt hiszem, a kormány próbál egyensúlyt tartani. Nem zárhatják be egyszerűen a több ezer kisvállalkozást, amelyek milliókat foglalkoztatnak – az gazdasági öngyilkosság lenne.” Sokan úgy gondolják, hogy a kormány a „répa és bot” megközelítést alkalmazza. Nyomást gyakorolnak a szabványok bevezetése érdekében, de közben olyan programokat is indítanak, amelyek segítik a kisgyártók folyamatainak modernizálását. „Ez nem arról szól, hogy eltüntessük a nem szervezett szektort, hanem fokozatosan integrálni őket” – mondja.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a nem szervezett szektorban gyakran hamisítják a nagy márkák cipőit. Míg az indiai vásárlók körében népszerűek a stílusos, olcsó alternatívák, más országok régóta panaszkodnak a hamisítványok okozta veszteségekre. Eközben új indiai cipőgyártók tűnnek fel, hogy kiszolgálják a növekvő középosztályt. Sabhib Agrawal a Zen Barefoot cég képviseletében próbálja felkelteni a vásárlók érdeklődését a mezítláb cipők iránt, amelyeket egészségesnek tartanak, mivel ösztönzik a természetes mozgást. Agrawal elmondta, hogy cége különleges, mivel a legtöbb indiai lábbeligyártó nem túl innovatív. „Nagyon kevesen hajlandók időt és pénzt fektetni új technológiákba itt. Az indiai gyártás profit-centrikus piac, ROI [megtérülés] orientált.”
A Comet nevű indiai cég innovációra törekszik. Azt állítják, hogy ők az első helyi cipőmárka, amely teljes mértékben birtokolja a gyártási folyamatot, a tervezéstől kezdve a gyártásig. „Ez a szintű ellenőrzés lehetővé teszi számunkra, hogy kísérletezzünk az anyagokkal, innovatív formákat vezessünk be, és folyamatosan javítsuk a kényelmet és a megfelelő illeszkedést a valódi visszajelzések alapján” – mondta alapítójuk, Utkarsh Gupta. Szerinte a Comet cipők alkalmazkodnak India éghajlatához és útjaihoz. „A legtöbb helyi márka a piacon kapható talpakat használja, de amikor elkezdtük a Cometet, rájöttünk, hogy ezek nem elég jók, tartósak vagy tapadók” – tette hozzá.
A lábbeligyártás terén változások várhatóak. „A magasabb érték felé való elmozdulás már megkezdődött.” „Sok magas értékű márkának Indiába kell helyeznie a gyártását. 3-5 év múlva egy erős ökoszisztéma alakul ki, amely képes versenyezni a nemzetközi sportcipőpiacon” – tette hozzá Gupta. Agra városában Ashok reméli, hogy a nem szervezett szektor nem marad el az indiai lábbeligyártás fejlődése mellett. „A kormánynak akkreditációt és tanúsítványokat kell adnia nekünk, hogy a gyáraink ne zárjanak be. Ha minket is bevonnak a szervezett szektorba, senki sem tudja legyőzni Indiát a cipőgyártásban.” Sharma azonban azt mondja, hogy a változás elkerülhetetlen. „A piac mindenképpen elmozdul. Azt fogjuk látni, hogy a nagyobb szereplők még nagyobbá válnak – nekik megvan a pénzük ahhoz, hogy gyorsan alkalmazkodjanak. De nem hiszem, hogy a kisvállalkozások teljesen eltűnnek. Az okosak megtalálják a maguk piaci rétegét.”
