Indiai hírszerzési források szerint az ország drámai éjszakai műveletet hajtott végre, amelynek során rakéta- és légi csapásokat indított kilenc helyszín ellen Pakisztánban és a Pakisztán által adminisztrált Kasmírban. Az indiai kormány állítása szerint a célpontok között milicista állásokat találtak, a beavatkozás pedig „megbízható hírszerzési információn” alapult. A csapások mindössze 25 percig tartottak, az indiai idő szerint 01:05 és 01:30 között, és hatalmas robbanásokkal ébresztették fel a helyi lakosságot. Pakisztán azonban azt állítja, hogy csupán hat helyszínt ért találat, és azt is hozzátette, hogy öt indiai vadászgépet és egy drónt sikerült lelőniük, amit India nem erősített meg. Az iszlámábádi kormány közlése szerint a légicsapások és az ágyúzás következtében 26 ember vesztette életét, és 46-an megsebesültek a de facto határ, azaz a Kontrollvonal (LoC) mentén. Ezzel egy időben India hadserege arról számolt be, hogy 10 civil vesztette életét pakisztáni ágyúzás következtében az indiai oldalon.
Ez a feszültséggel teli eszkaláció a múlt hónapban történt, Pahalgamban végrehajtott halálos merényletet követően alakult ki, amely turisták ellen irányult az indiai-adminisztrálta Kasmírban. India meggyőző bizonyítékokat lát arra vonatkozóan, hogy a Pakisztánban működő terroristák és külső szereplők állnak a merénylet mögött, amit Pakisztán határozottan tagad. Iszlámábád azt is hangsúlyozza, hogy India nem nyújtott be semmilyen bizonyítékot állításaik alátámasztására.
Az indiai légicsapások célja a Pakisztánban található három jelentős milicista csoport infrastruktúrájának megtámadása volt, amelyek közé tartozik a Lashkar-e-Taiba (LeT), a Jaish-e-Mohammed és a Hizbul Mujahideen. Az indiai katonai szóvivő szerint a legközelebbi célpontok között voltak táborok Sialkotban, csupán 6-18 kilométerre a határtól, míg a legmélyebb találat egy Jaish-e-Mohammed központ volt Bahawalpurban, amely 100 kilométerre fekszik Pakisztán belsejében.
A pakisztáni kormány határozottan tagadta a terrorista táborok létezését, és azt állítják, hogy csupán hat helyszínre mért csapásokat India. Az indiai történész, Srinath Raghavan kiemelte, hogy az eddigi akciókhoz képest ezúttal sokkal szélesebb körű célpontok kerültek a figyelem középpontjába, amelyek már nem csupán a Kontrollvonalon, hanem Pakisztán belsejébe is behatoltak. Az indiai hadműveletek célja a „visszatartás” megerősítése volt, mivel a kormány úgy véli, hogy a 2019-ben kialakított visszatartó erő már meggyengült.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a pakisztáni válaszlépés elkerülhetetlen, és a diplomáciai kapcsolatok kulcsszerepet játszanak a feszültség kezelésében. A pakisztáni elemzők, mint Ejaz Hussain, előrejelzik, hogy a pakisztáni hadsereg valószínűleg válaszcsapásokat fog végrehajtani, mivel a közvélemény nyomása a katonai vezetés felé fog irányulni. A pakisztáni közvélemény azonban a 2016-os és 2019-es helyzethez képest most sokkal megosztottabb, és a háborús hangulat is hiányzik, ami bonyolítja a helyzetet.
A két ország közötti feszültség gyorsan spirálisan fokozódhat, ha nem sikerül a diplomáciai csatornákon keresztül megoldani a konfliktust. Az indiai kormány gyors válaszlépései, mint például a határátkelők lezárása és a diplomáciai kapcsolatok megszakítása, csak tovább növelhetik a feszültséget. A múltban hasonló eszközökkel próbálták kezelni a kialakult helyzetet, de ezúttal a diplomáciai megoldásra is szükség van, hogy a két ország ne sodródjon egy újabb konfliktusba.
A helyzet tehát rendkívül instabil, és bár a szakértők remélnek egyfajta de-escalálódást, a következmények kiszámíthatatlanok lehetnek. A legfrissebb események azt mutatják, hogy India és Pakisztán közötti feszültség a legmagasabb szintre emelkedett, mivel mindkét oldalon a katonai fellépés és a diplomáciai megoldások is szóba jöhetnek. A következő napok kulcsfontosságúak lesznek, és bármilyen akció jelentős hatással lehet a régió stabilitására.
