A sarkkörön túl, a Svalbard-szigetcsoport fekszik, amely Norvégiát és az Északi-sarkot választja el egymástól. Ez a terület jéghideg, hegyvidéki tájával és távolságával különlegessé válik, hiszen itt számos jegesmedve él, és csupán néhány ritka település található. Az egyik ilyen település Longyearbyen, amely a világ legészakibb városa. A város közelében található egy leállított szénbányában az Északi-sark Archívum (AWA), amely egy földalatti adattároló hely. Az itt tárolt adatokért a megrendelők filmre rögzítve fizetnek, és az archívumban akár több száz évig megőrizhetik azokat. Rune Bjerkestrand, az archívum alapítója azt mondja: „Ez egy olyan hely, ahol biztosíthatjuk, hogy az információ túléli a technológiai elavulást, az időt és az öregedést. Ez a küldetésünk.”
A sötét folyosón, fejünkön a fejlámpákkal haladva, 300 méteren keresztül követtük a régi vágányokat a hegy oldalába, amíg elértük az archívum fémajtaját. Az archívum belsejében egy hajókonténer áll, amely ezüst csomagokkal van tele, mindegyik csomag filmtekercseket tartalmaz, amelyeken az adatok találhatók. Bjerkestrand szerint „ez rengeteg emlék, rengeteg örökség”. Az archívum nyolc éve működik, és azóta több mint 100 depositum érkezett különböző intézményektől, cégektől és egyénektől, több mint 30 országból. Az itt tárolt digitalizált műalkotások között találhatóak a Taj Mahal 3D-s modellezései, ősi kéziratok a Vatikáni Könyvtárból, a Föld űrbeli megfigyelései, valamint Edvard Munch híres festménye, a Sikoly.
Az AWA kereskedelmi alapokon működik, és egy norvég adatmegőrző cég, a Piql technológiáját használja, amelynek vezetése szintén Bjerkestrand feladata. Az archívumot a Global Seed Vault inspirálta, amely egy magbank, csupán néhány száz méterre helyezkedik el, és ahol a növények helyreállíthatók természeti vagy emberi katasztrófák után. Bjerkestrand szerint „Ma sok kockázat fenyegeti az információkat és az adatokat, mint például a terrorizmus, a háború és a számítógépes támadások.” Svalbard tökéletes hely a biztonságos adatmegőrző létesítmények számára, mivel távol esik a háborúktól, válságoktól és katasztrófáktól.
A föld alatt sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben 0 fok alatt marad, ami ideális körülményeket biztosít a filmek évszázadokig tartó megőrzésére. Ha a globális felmelegedés következtében a vastag sarkvidéki permafroszt megolvadna, az archívum tartalma még mindig biztonságban lenne. A kamra hátsó részében egy másik nagy fém doboz található, amely a GitHub Kód Archívumot tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt több száz tekercs nyílt forráskódot archivált, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapkövei. A programozási nyelvek, mesterséges intelligencia eszközök és a platformján aktív 150 millió felhasználó által írt nyilvános repozitóriumok is itt találhatóak.
Kyle Daigle, a GitHub üzemeltetési igazgatója elmondta, hogy „hihetetlenül fontos az emberiség számára a szoftver jövőjének biztosítása, mivel ez kritikusan fontos a mindennapi életünkben”. A cég számos hosszú távú tárolási megoldást vizsgált, és találkozott kihívásokkal is. Az eddigi mechanizmusok egy része hosszú ideig tárolható, de technológiai háttérre van szükség ahhoz, hogy olvasni tudjuk őket. A Piql központjában Dél-Norvégiában az adatfájlokat fényérzékeny filmre kódolják. Alexey Mantsev, a cég vezető termékfejlesztője elmagyarázta, hogy „az adatok bit- és bájt-sorozatok”. A film átfut a kezén, miközben a kliens adataiból származó bitek sorrendjét képekké alakítják. „Minden kép körülbelül nyolc millió pixelt tartalmaz.”
Amikor ezek a képek ki vannak exponálva és feldolgozva, a film szürkének tűnik, de közelebbről nézve hasonlít egy massza apró QR-kódra. Az információ nem törölhető vagy módosítható, és könnyen visszanyerhető. „Vissza tudjuk olvasni, és dekódolni az adatokat ugyanúgy, mint egy merevlemezről, de itt a film adatait olvassuk.” Az egyik kulcsfontosságú kérdés a hosszú távú tárolási módszerekkel kapcsolatban az, hogy az emberek megértik-e majd, mit őriztek meg, és hogyan lehet azt visszanyerni évszázadok múlva. A Piql ennek érdekében egy útmutatót is nyomtat a filmre, amelyet nagyítani és optikailag olvasni is lehet.
Miközben a világban naponta több adat keletkezik és használódik, a szakértők régóta figyelmeztetnek egy potenciális „digitális sötét kor” lehetőségére, amelyben a technológiai fejlődés miatt a korábbi szoftverek és hardverek elavulnak. Ez azt jelentheti, hogy a most használt fájlok és formátumok hasonló sorsra juthatnak, mint a floppy lemezek és DVD meghajtók a múltban. Számos cég kínál hosszú távú adatmegőrzési megoldásokat. A legelterjedtebb forma a mágneses szalagos kazetták, de újabb innovációk ígérik, hogy forradalmasítják az információk megőrzését. Például a Microsoft Project Silica 2 mm vastag üvegpanelek kifejlesztésén dolgozik, amelyekre hatalmas lézerek segítségével adatdarabokat transferálnak. Ezzel párhuzamosan a Southampton Egyetem tudósai létrehoztak egy úgynevezett 5D memória kristályt, amely a humán genomban rögzítette egy rekordot, és ezt is elhelyezték a Memory of Mankind archívumban, egy másik földalatti tárban, amely történelmi dokumentumokat őriz egy sóbányában Ausztriában.
Az Északi-sark Archívum évente három alkalommal fogad depositumokat, és amikor a BBC látogatott el, veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin zeneszerző kéziratai voltak a legutóbbi tekercsek között. Christian Clauwers fotós, aki a tengerszint-emelkedés által fenyegetett Csendes-óceáni szigeteket dokumentálja, szintén hozzájárult munkájával. „Feltöltöttem felvételeket és fényképeket, amelyek a Marshall-szigetek vizuális tanúi” – mondja. „A sziget legmagasabb pontja három méter, és hatalmas éghajlatváltozási hatásokkal néznek szembe.” Joanne Shortland, a Jaguar Daimler Heritage Trust örökségi gyűjteményeinek vezetője, miután történelmi autómodellek rajzait és fé
